Hódmezővásárhely (horvátul: Vašrelj, Vašarelj) megyei jogú város, Csongrád megye második legnagyobb népességű és Magyarország második legnagyobb területű települése, a Hódmezővásárhelyi járás székhelye. Évszázadok óta egyike az Alföld legfontosabb gazdasági és kulturális központjainak, a legsikeresebb egykori mezővárosok közé tartozik. A 20. század közepéig az ország legnépesebb városai közé tartozott: 1920-ban az ötödik, 1930-ban a tizedik helyen állt, 2010-ben már csak a huszonkettedik. 1950 és 1961 között Csongrád megye székhelye volt.

Nevének eredete

A mai település elődje a 14. században alakult ki két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával. Hód neve valószínűleg a hód állatnévvel azonos, a Hód-tava neve latinos formában a 13. századból ismert és ma is őrzi egy városrész és a Hód-tavi-csatorna. A Vásárhely név vásártartási joggal bíró települést jelent. A mezővárosi jelleget hangsúlyozó "mező" névelem később toldódott be a Hódvásárhely névbe. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 599. o. ISBN 963-05-4568-3

Horvátul a településnek két neve létezik: a tompaiak által használt Vašrelj, és a bácsalmásiak által használt Vašarelj.

Története

A terület az őskor óta lakott. A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből. Ebben az időben Hódvásárhelynek hívták. 1456-ban kapott mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól, aki akkor a kormányzó és egyben a vidék földesura volt.

1552-ben a törökök elfoglalták a várost és egész Csongrád megyét. A törökök kiűzésük után, 1693-ban újra feldúlták a környéket, az elpusztult város csak hat évvel később épült újra.

A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került.

1873-ban törvényhatósági jogú város lett. Ebben az időben indult igazán fejlődésnek. 1890-ben az ország negyedik legnépesebb városa volt.

A gazdasági fejlődés azonban nagyfokú egyenlőtlenséggel járt együtt, ami az egész országra jellemző volt, ám az ún. Viharsarokban még komolyabb gondokat okozott. Míg az ipari munkások körében esősorban a magas munkanélküliség okozott feszültséget, a nagyszámú mezőgazdasági alkalmazott az alacsony napszámok, a rossz ellátmány (kommenció) és hasonlók miatt elégedetlenkedett. A nemzetközi munkásmozgalom hatására egyre több városban tartottak május 1-i felvonulásokat, melyek általában összetűzésekhez vezettek. Így volt ez Hódmezővásárhelyen is, ahol 1894-ben Szántó Kovács János agrárszocialista aktivista bebörtönzése és az olvasókör könyveinek elkobzása miatt zendülés tört ki. A városházát megostromló szegényeket végül a csendőrség tehetetlensége miatt a városban állomásozó huszárok verték le.

Az első világháborút követően a város előbb francia, majd román megszállás alá került. Hódmezővásárhely román megszállása alatt a város nagy károkat szenvedett.

Először Bródy Sándor nevezte Hódmezővásárhelyt Paraszt Párizsnak 1909-ben, degradáló jelleggel. Ady Endre azonban szembeszállt Bródyval, a korábban sértő elnevezés pozitív tartalmat kapott, utalva a város jelentős irodalmi életére.

A két világháború között a város jelentős területe és népessége ellenére még mindig falusias volt, a belvárost akácfákkal szegélyezett földes utcák vették körül, a város szélén pedig kis proletár házak sorakoztak, nagy gondot jelentett a munkanélküliség, már a századfordulótól folyamatos volt az elvándorlás, ami a város népességének csökkenését okozta.

A második világháborúig a város mezőgazdasági jellegű maradt, utána azonban az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. 1950-től 1961-ig Csongrád megye székhelye volt.

1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa-díj Becsületzászlaját.

2006. július 7-én az Emlékpont megnyitotta kapuit.

2009-ben Hódmezővásárhely Az év települése lett. Szintén még ebben az évben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város honlapja "Az Év Honlapja" címét nyerte el.

2010. június 19-én a város Magyar Örökség díjat kapott.

A város a környező településekkel (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) létrehozta a „Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulást”, mely elsősorban a települések idegenforgalmi kínálatának fejlesztését célozza.

Forrás wikipédia

"Élénk színekben pompázó, látványos címerünk több száz éve jelképe a városnak, a települést és népét bemutató hosszú leíró költeményében Szőnyi Benjamin már 1753-ban megemlékezik róla:

"Egy kézben három nyíl, nap s félhold címerünk,
Melyik király adta, nincs róla levelünk."

Szeremlei kutatásaiból tudjuk, hogy a címer elemei közül a fogyó hold és a hatágú csillagként ábrázolt nap először a város 1617-es pecsétjén jelennek meg. 1663-ban már a páncélos kar is pecsétre kerül, igaz, nem nyílvesszőket, hanem három liliomot tartva. Az 1702-es pecséten már valamennyi elem jelen van, mai elrendezésben. A jelkép 1713-ban az Ótemplom tornyára is fölkerült. A második világháború után a feudális eredetű címekkel, rangokkal, jelképekkel együtt egy időre a városcímert is kiiktatták, s csak 1989-ben helyezték vissza jogaiba, egyidejűleg megsemmisítve a Sinka Mátyás grafikussal készíttetett, 1974-ben elfogadott "új" címert, amelybe a heraldikai szabályokkal ellentétben fogaskereket és vörös csillagot is applikáltak.

A címer egyes elemeinek szimbolikájával kapcsolatban Csók Mózes, a város jegyzője a 19. század közepén így kommentált: "A nap és hold, mint a természetben rendes tenyésztetők, a lakosok rendes foglalatosságát, a szántást-vetést, gabonatermesztést, jószágtenyésztést, a kézbeni nyilak pedig a lakosoknak haza s király mellett áldozatkészségöket jelentik." Szeremlei nem foglalt állást a kérdésben, református puritánsággal így írt a címerről, ill. elemeiről: "...le kell mondanunk arról, hogy azoknak nagyobb jelentőséget, határozott értelmet és valami különös fontosságot tulajdonítsunk...""... eleink attól fogva, hogy földesuraink őket elhagyták [ti. a török időkben. K.F.], azzal a szabadsággal éltek, a mellyel ma is minden ember élhet, hogy megalkották vagy megválasztották és megválogatták a címer jelvényeit saját tetszésök szerint a nélkül, hogy erre nézve bárkitől engedélyt vagy levelet kértek volna." A múlt század végén a címerpajzs két állandó színe zászlóra is került, a kék-arany lobogó a város másik jelképe."

Forrás

Kőszegfalvi Ferenc

Hódmezővásárhely rövid története